Ken McLellan interjú

L.R
Hello Ken! Azok kedvéért, akik kevésbé ismernek, kérlek, mutasd be magad pár szóban!

K.
Ken McLellan a nevem, és az angol Brutal Attack nevű, büszke RAC bandában énekelek.

L.R.
Zenekarod, a Brutal Attack a legrégebbi RAC banda a világon. Honnan veszed az energiát és az inspirációt a számtalan koncerthez, albumhoz, amelyben részt veszel?

K.
Közel 32 éve működünk, én vagyok az egyetlen eredeti tag, aki megmaradt a ’80-as évek óta, habár Brad (gitár) and Blakey (dob??) 13 éve velem vannak. Szerencsésnek mondhatom magam, mert Michel (szólógitár) and Laurant (Atom Basszus) az elmúlt 3-4 évben tagjaink. Azt mondom, hatalmas hálával tartozom minden régi tagnak, akik formálták a BA a hangzását és a személyiségét. Ami az energiát illeti: Én egy egészséges és fitt 47 éves férfi vagyok, akinek múlhatatlan a hűsége népünk és testvéreink felé. Nem vagyok politikai aktivista; Én a zenét választottam ahhoz, hogy megmutassam az identitásom és az örökségem. A büszkeség nem bűn. Az inspirációmról? Kapcsold be a tv-d és nézz ki az ablakodon!

L.R.
Szemtanúja vagy a mozgalom alakulásának egészen a kezdetektől. El tudnád mondani, milyen különbségeket látsz a ’80-as, ’90-es és 2000-es évek mozgalma között? Milyen most és melyek voltak Számodra a dicsőséges napok?

K.
A ’80-as évek súlyosak voltak. Ez az időszak az igazi ellenállás újjáéledéséről és a nemzeti büszkeségről szólt. A ’80-as évek vége felé a pózerek és az idecsapódottak eltűntek, és megmaradt egy nacionalista/nemzeti szocialista kemény mag, akiktől igazán rettegett a rendszer. A ’90-es évek a B&H virágzásáról szólt világszerte. Sajnos az én hősöm, mentorom és legjobb barátom Ian Stuart idő előtti halála után a kemény munka, minek az egész életét szentelte, haszonlesők prédája lett. Ezek az emberek hamarosan a testvérgyilkosságtól és az árulástól lettek félőrültek. Úgy hagytak itt minket, hogy csak lassan tudtuk újra összerakni a szétesett darabokat. Ezen dolgoztunk, hogy egy tömörebb, megbízhatóbb szervezetet építsünk fel, ami mára újra virágzásnak indult. A dicső napokról? – Remélem, holnap jönnek el!

L.R.
Te voltál az egyik legközelibb barátja Ian Stuartnak. Mi a dalaidból ismerjük, mit gondolsz róla, az életéről, a haláláról. Mi a véleményed, az Ő halála baleset volt, vagy talán titkos összeesküvés áll a háttérben?

K.
A barátom halála egy nagyon tragikus baleset volt

L.R.
Mondanál nekünk néhány szót a jelenlegi magyarországi látogatásodról? Mit csináltál az itt tartózkodásod alatt? Hogyan érezted magad?

K.
Öt csodálatos napot töltöttem Magyarországon, hogy elkészítsük az új Ken McLellan and Arrow Cross CD-t. Koncertekre is tudtam időt szakítani és első alkalommal adtam elő ott egy ballada előadást.

L.R.
Többször jártál már Magyarországon. Megosztanál velünk néhány élményt?

K.
Rengeteg nagyszerű emlékem van, kezdve a Frankie-bastard székében történő üléstől, a fájdalomtól való ordításig, láttam egy nagyszerű barátot tök részegen, találkoztam kiváló barátokkal. Kitartás!

L.R.
Milyen különbséget látsz a Te generációd fiatalsága és a mostani között? Mit szeretnél mondani nekik tanácsként?

K.
Az én generációm fiataljai elnyomásban nőttek fel, tehát megtanultak harcolni, túlélni és soha fel nem adni. A mai fiatalok soha nem tapasztalták ezt és talán ezen megsértődnek. Az elismerést nem adják ingyen, ki kell érdemelni.

L.R.
Említenél néhány fiatal, kezdő zenekart, akiket szeretsz?

K.
Szeretem a francia Frakass-t és az olasz The 4 Aces-t, valamint a görög Straightline-t.

L.R.
Mit várhatunk tőled a következő néhány évben?

K.
Rengeteg folyamatban lévő projektem van, néhány közülük meglepetésként fog érni sok embert.

L.R.
Erőt és egészséget kívánunk Neked a folytatáshoz! Az utolsó szó a Tiéd!

K.
Harc az életünk, hozz ki magadból a legtöbbet, tedd, ami helyes, senki ne kérdőjelezze meg a büszkeséged. 88 Ken McLellan